Divattá vált, hogy valaki elmenjen egy coach -hoz, élete elakadt eseményei, életvitelének jobbá tétele érdekében. Ahogyan ez, vagy hasonló olvasható több helyen is: >A life coaching csak úgy mint a világ egyéb részein, hazánkban is egyre keresettebb és népszerűbb. Ennek a hivatásnak a különlegessége hogy életeket változtat meg pozitív irányban. <
Ezt jártam körbe kissé a saját gondolatmenetem alapján. Lehet, hogy rosszul gondolom, a külső motiváció erejét alkalmazva hozza létre a belső motivációt. Azt írják, hogy a kliens szabad akaratát használva életeseményeivel kapcsolatos utakat találhat meg, ehhez kap támogató segítséget, utakat, irányultságokat. Természetesen semmit sem támadok, amit nem ismerek korrekt módon, mert ez tisztességtelen dolog lenne.
Ma már annyira irányított világban élünk, hogy saját életünket sem vagyunk képesek megszervezni, elképzelni és irányítani?
„Kis” ideje foglalkozom emberek bajaival, dolgaival. Amit én látok: Csak az válik valós értékké, amit az adott személy szeretne valóban, ténylegesen.
Szoktam kérdezni, hogy voltál -é szerelmes valóban?
Ha igen a válasz, akkor gondold el, hogy a szeretett személy ellenében senki véleménye nem számított!
Ha most önmagad megtanulnád szeretni, „szerelemmel” érezni önmagad iránt? Szerintem, ha bárki képes önmagát szeretve élni, minden olyan dologra képes lehet, ami boldoggá teszi.
Mennyire fontos a jó beosztás, jelentős jövedelem, munkahelyi előre jutás, vagyon felhalmozás, nekem különb van életérzés? Most sokan mondhatják, ezek fontosok és igazuk van!
Ami nem mindegy, hogy otthon, ágyaikban, magukban boldogok é? Egy másik ember! Bárki! Tudhatja bárki egy másik ember boldogságának kulcsait, vagy csak a társadalmi helyzetnek, pozíciónak megfelelő, álarc érdekében kap irányítást?
Sokan valódinak hiszik, hogy egy olyan rendszerben élnek, ahonnan nem lehet kilépni, mert mások számára nem fogadható el az, amit tesz.
Sióokan látják a világot fenyegetőnek, kirekesztőnek, félelemkeltőnek, durvának. Szerintem ez is nézőpont kérdése, mint a kútba esett szamár esetében is.
Aranyosi Ervin: A szamár és a kút… A paraszt szamara beesett a kútba. Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta. Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt. – Beletemeti hát az öreg szamarat! Hívta a szomszédot, fogták a lapátot, lapátolni kezdtek, s a szamár iázott. Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg. Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének, mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik. A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt, ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt a paraszt szamara, s mikor már elérte egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből? Így tanít az élet, hogy kimássz a mélyből. Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad, megvan az esélyed, magadról lerázzad. Mindegyik nehézség, minden ami gátol, csak kiinduló pont, s oldódik magától. Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember! Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.
Életeket élnek le boldogság hiányában!
Merj őszinte lenni és szeresd meg önmagad, válaszd a boldogság érzését! Ha kell, változtass, bármilyen nehéz is! Igen, az is a te felelősséged! Ha benne maradsz egy rossz életben, mindenkinek megfelelsz, csak magadnak nem, mikor eljön a vége, mit gondolsz, kinek volt ez jó?
Jó gondolkodást! boldogságos életet kívánok!
